|
|
 |
 |
 |
| Wanderung und Motivübernahme im mittelalterlichen Europa |
|
|
 |
|
Továbbfejldése
A mainzi lektóriummal egyazon idben készült egy relief, amely azt ábrázolja, amikor Szent Márton kettévágja katonai köpenyét és betakarja vele a koldust; ez ma Bassenheimben található. A koldus feje  egy elttünk ismeretlen formanyelven beszél - a Naumburgi mester kézjegyét viseli magán. Stílusfejldése itt már újra egy lépéssel elbbre tart: a bassenheimi arc rajzolata még érzékenyebb, mint a hasonló mainzi fejnél.  A Naumburgi dómban maradt fenn végül is a mester és mhelyének legtöbb és legérettebb mve, így többek között a donátoralakok. Ezek a dóm legfontosabb alapítóit ábrázolják. Mivel ezek 1250 körül, tehát jó 150 évvel a személyek halála után készültek el, semmi esetre sem portrék, jóllehet éppen az egyéniségükkel döbbentenek meg és gyakorolnak ránk mély benyomást.
|
Az arcjáték és a gesztusok,
amelyekkel a mester a róluk fennmaradt történetek nyomán felruházza az egyes alakokat, fogva tartják a szemlélt, különböz karaktereket jelenítenek meg, és kifejeznek valamiféle sorsszerséget. Az alakok nagy rokonságot mutatnak Mainzzal: a mainzi Elkárhozott lelkek nemesasszonya  a Naumburgban lev Reglindis rgrófn  elfutára. A mainzi alakokhoz hasonlóan a naumburgiak is valaha színesben készültek, ami még tovább növelte a kifejezerejüket, és sokszínen kelti életre számunkra a középkor világát.
A Naumburgi mester egyetlen darabja, amit pontos dátumhoz lehet kötni, az 1272-ben elhunyt II. Dietrich püspök sírköve. Ez a munka a mester utolsó mve Naumburgban, és az utolsó, ami biztosan a nevéhez köthet. A Meisseni dómban van még hét további figura, amelyet a mesternek vagy inkább a mhelyébl származó egyik mesternek tulajdonítanak, de ez nem nyert bizonyítást. Legkésbb ezután elveszítjük a mester nyomát a vándorutak porában.
|
 |
|
|
|
|
|
|
